Főoldal

http://eotvoskiado.hu/site/kiadvanyok/130

Budapest: Földtani értékek és az ember – könyvbemutató 2015. május 20-án délután a Földtani Intézetben
A Budapest Főváros Önkormányzata támogatásával újra megjelent könyv azokra a geológiai folyamatokra, jelenségekre szeretné felhívni a figyelmet, amelyeknek a Gellért-hegy sziklameredélyét, a hegyek lábánál fakadó meleg forrásokat, a királyi palotának kezdettől fogva védelmet kínáló Vár-hegyet, világhírű barlangjainkat és számos egyéb természeti értékünket köszönhetjük. Gazdag földtani örökségünkért felelősséggel tartozunk, nemcsak esztétikai értékei miatt, hanem azért is, mert ez adja létünk kereteit. Ez „a Föld, amelyen élünk” – közvetve vagy közvetlenül ebből fakad minden gazdagságunk, amellyel okosan kell sáfárkodnunk.A kötet a tágabb értelemben vett főváros földtani felépítésének rövid bemutatását követően a budai oldalra koncentrálva sorra veszi az utóbbi évek kutatásainak néhány újdonság értékű eredményét. Külön fejezetet szentel az urbanizáció szempontjából előnyös és hátrányos földtani adottságoknak, vizsgálja az urbanizáció és a természeti környezet kölcsönhatását és ennek a rómaiak megtelepedéséig visszanyúló történetét. Részletesen tárgyalja a városgeológiai szempontból kiemelkedő értéket képviselő termálvízkincs (források és fürdők) és a világhírű termálkarsztos barlangok hidrogeológiai összefüggéseit.Beszédet mond:Dr. Fancsik Tamás igazgató, Magyar Földtani és Geofizikai IntézetDr. Horváth Erzsébet dékánhelyettes, ELTE Természettudományi Kar)továbbá Budapest Főváros Önkormányzatának képviselőjeA kötetet bemutatja:Dr. Mindszenty Andrea egyetemi tanár, a kötet szerkesztője (ELTE Természettudományi Kar)Helyszín: Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Díszterem (1143 Budapest, Stefánia út 14.)Időpont: 2015. május 20. (szerda) 14:00További információk a könyvről:http://eotvospontok.hu/budapest-foldtani-ertekek-es-az-ember-2015-a-5-melleklettelA szervezők a változtatás jogát fenntartják.

bővebben

Töprengések a nyelvtanításrólTöprengések a nyelvtanításról
E szokatlan kötet a világszerte ismert és elismert Medgyes Péter legkedvesebb tanulmányait és előadásait tartalmazza. Noha akadnak köztük harminc évvel ezelőtt készült írások is, a gyűjtemény minden egyes darabjának máig ható üzenete van. A hagyományos kutatási beszámolók mellett találunk benne szókimondó, olykor provokatív problémafelvetéseket, humoros és allegorikus kontextusba ágyazott munkákat is. A szerző ritkán von le végső következtetéseket, mert tudja, hogy a nyelvoktatás szövevényes rendszerében hiába keresünk recepteket: minden tanár – és persze diák – a maga útját járja. A műfaji és nyelvi sokrétűség dacára egyvalamiben valamennyi szöveg osztozik: tanulásra, töprengésre és továbblépésre sarkall.A tematikus rendbe szedett fejezeteket a szerző és Borbanek Teréz újságíró között zajló kötetlen, olykor frivol kérdés-felelet köti össze, mely során szellemes anekdoták, rövid elemzések és világos magyarázatok váltogatják egymást, miközben Medgyes professzor elhivatott, de kétkedő és nyughatatlan személyisége is feltárul az olvasó előtt. Szokatlan ez a könyv azért is, mert a szerző mintegy önmagát lepi meg vele a hetvenedik születésnapja alkalmából. Úgy gondolom azonban, hogy e vaskos kötet nem annyira az ünnepeltnek, mint inkább az olvasónak lesz ajándék.Holló Dorottya

bővebben

Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)
A tudományos könyvkiadásban is kialakulnak a pozitív és negatív előítéletek. Ezek természetesen nem eleve kódoltak, hanem a mindenféle és -fajta tapasztalatok alapján kódolódnak bele a szövegmunkásba. Mielőtt megnyitsz egy kéziratmappát vagy -fájlt, érzel valamit, kb. sejted előre, mire számíthatsz, mit találsz ott, az együtt töltött órák-napok-hetek alatt mennyi munkád lesz az anyaggal, milyen minőségű lesz a kapcsolatotok. Valahogy úgy, ahogy az emberekkel kapcsolatban is – önkéntelenül, beidegződésekkel, kellemes és nyavalyás meglepetésekkel.Ilyen előítélet lehet például visszatérő szerzővel vagy szerkesztővel kapcsolatban. A korábbi közös munka alapján ott az előítélet, hogy ő trehány vagy precíz; szereti megcsinálni a bibliográfiát vagy nem; jól tud-e írni vagy nehézségei vannak a fogalmazással (de ennek ellenére ragaszkodik a bonyolult mondatszerkezetekhez, melyek bizonyos megfoghatatlan divatok szerint inkább tudományosnak mutatnak egy bármilyen szövegkorpuszt…); érti-e, hogy mit jelentenek a képek/ábrák/grafikonok/diagramok/stb. esetében a technikai paraméterek vagy nem érti. Utolsó- és egyszerre nem utolsósorban pedig: mennyire fontos számára, hogy könyve jelenik meg – minden lehetséges szempontból.Aztán lehet előítélet a könyvtípusokkal vagy „könyvműfajokkal” szemben is. Szinte evidencia, hogy egy „összegyűjtött írásaim” kézirat zaklatottabb, sokfélébb, sokszínűbb, azaz kevésbé egységes, több melót előrevetítő, mint egy monográfia – egészen egyszerűen azért, mert a kiválogatott szövegeket annak idején akár darabonként egyesével különböző folyóiratok, könyvek stb. szerkesztési elveihez kellett igazítani, és ezt egységesíteni inkább nincs türelem, inkább nincs energia és kedv, mint van. Az is hasonló, azt is hasonlóan nehéz cáfolni, hogy egy sokszerzős könyv (pl. tematikus tanulmánygyűjtemény, konferenciakötet, ünnepi kötet stb.) kézirata problémásabb, mint egy egyszerzős könyv kézirata – ennek okát, azt hiszem, le sem kell írnom.Ugyanígy van persze nagyon pozitív előítélet is, például a már megvédett habilitációs vagy PhD-dolgozatok esetében. Hosszú és gondos munka előzte meg, sokan átnézték, véleményezték, javították, a védés örömtelien 100%. Aztán könyvként is érdemesnek ítéltetett, került rá valahonnan valamennyi pénz, és megérkezett a kiadóba a kézirat. Mi mást gondoljak ilyenkor, a kéziratfájl megnyitása előtti percben, minthogy alig lesz vele munka, pár apróság, pár megjegyzés, pár észrevétel? Be is rakom a gyors feladatok közé, elkezdem átnézni, s valamin megakad a szemem, valami gyanús lesz, utánanézek, és találok egy súlyos (?) hibát. Majd arra gondolok, hogy ahol egy hiba van, ott lehet több is – ha egy hangya bejutott a kenyértartóba, oda több is. (Ez egy olyan előítélet, ami 50–75%-ban visszaigazolja a gyanút.) Először véletlenszerűen cikázok és ellenőrzök, aztán ha szükséges (azaz egyre több mennyiségileg és tipizálás szerint a hiba), akkor már tudatosan is. Végül ott találom magam, hogy pár óra munka után a szövegbeli hivatkozások egytizedét nem találtam a bibliográfiában, a bibliográfiai tételek negyede a legváltozatosabb módon rossz vagy hiányos, több helyen nincs az idézet után forrásmegjelölés, két helyen pedig idézőjel sincs (én meg felismerem a szöveget, mert két éve véletlenül én javítottam).Ilyenkor három irányba indul el a gondolat. (1) Ne legyenek előítéleteid! Ne kényelmesedj el az előítéleteidben! Gyanakodj mindenre! (2) A készülő könyv legyen a legtökéletesebb és leghibátlanabb, azaz vissza kell küldeni a szerzőnek „némi” munkára még, hisz megesik, hogy hiba marad az anyagban, amit például én – mint ennek a rendszernek a részegysége – észre tudok venni, ki tudok javítani vagy javíttatni. (3) Ha pár óra alatt mennyiségileg és tipizálás szerint elég sok hibát vettem észre (melyek súlyosságáról a végtelenségig lehetne vitatkozni), és ez egy olyan anyag volt, amelyik 100%-ot kapott a habilitációs vagy PhD-védésen, amelyiket a védés előtt sokan átnéztek, véleményeztek, javítottak, és amelyet mindenekelőtt hosszú és gondos munka előzött meg, akkor mégis mit gondoljak minderről – szakmailag vagy neadjisten etikai/morális szempontból?

bővebben

Eotvos-pontok.hu webáruházunk és könyvesboltjaink
ELTE Reader
ELTE Eötvös kiadó grafikai stúdió
Szerzőinkek
Vendégkönyv

© 2015 ELTE Eötvös Kiadó - Egyetemi tankönyv- és jegyzetkiadó