Főoldal

http://eotvoskiado.hu/site/kiadvanyok/202

Újdonság az Eötvös Pontokban! Hamarosan megjelenik az új Szociálpszichológia tankönyv!
Várhatóan október végén megjelenik az Eliot R. Smith- Diane M. MacKie- Heather  M. Claypool: Social Psychology c. kötet magyar nyelvű kiadása. Előrendelhető a megrendeles@eotvoskiado.hu email címen. További információk a kiadó honlapján és webáruházában.

bővebben

Előrelátható károk?Előrelátható károk?
Az előreláthatósági korlát hatása szerződésszegési kártérítési jogunkraJogtörténeti rejtélyként tartják számon az irodalomban, hogy hogyan válhatott ennyire ünnepeltté egy ilyen érdektelen tényállás mellett az angol Hadley v Baxendale (1854) ítélet, amely mind a mai napig leading case-nek számít a common law-ban. Az ügyben a Court of Exchequer az előreláthatóság elvére hivatkozva találta alaptalannak a molnárok termeléskiesésből fakadó elmaradt haszon megtérítése iránti kártérítési követelését. Az ítéletből lehet következtetni arra az irodalomban kevésbé hivatkozott megállapításra is, hogy a francia Code civil előreláthatósági szabálya a La Manche csatorna másik partjára az amerikai common law közvetítésével jutott. Az előreláthatósági szabály mint contemplation rule aztán a saját útját járva fényes karriert futott be a common law jogrendszerekben, s ekként nem véletlen, hogy mintaként szolgált az egységes nemzetközi adásvételi jog kártérítési szabályainak kimunkálásához. Innen pedig szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy az előreláthatóság részévé váljon az utóbbi évtizedekben megszülető szerződési jogi jogegységesítő dokumentumok kártérítési szabályanyagának is. Ismert az is, hogy e nemzetközi instrumentumok napjainkban modellként szolgálnak az egyes nemzeti jogrendszerekben a polgári törvénykönyveket érintő kodifikációs, illetve rekodifikációs munkálatok során.Az 1959-es évi Ptk. a kártérítés korlátozásához általános érvényű tételes jogi szabályokat nem adott. A hatályos Ptk. ugyan a teljes kártérítés elvéből indul ki, de a 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlát szabálya a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny megtérítését a szerződéskötéskor előrelátható károkra korlátozza. Az előreláthatóság pedig- ebbéli megjelenésében- kockázati kategória, arra vonatkozik, hogy az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni. Joggyakorlatunkat élénken foglalkoztatja az előreláthatósági korlát szabályát illetően, hogy mikor, milyen körülmények között mondható egy adott kárfajtáról, hogy az a szerződéskötéskor előrelátható volt. A szabály absztraktsága miatt e kérdés megválaszolásához támpontokat a más jogrendszerekben, illetve a nemzetközi egyezményekhez kapcsolódóan kialakult ítélkezési gyakorlat, valamint a jogirodalmi megállapítások adhatnak. E munka célul tűzi, hogy az előreláthatóságról, annak (tételes jogi) szabályáról kritikai elemzést adjon, a gyakorlatban való alkalmazhatóságáról állást foglaljon; azonosítsa továbbá az alkalmazása során felmerülő értelmezési kérdéseket, nehézségeket, s egyúttal válaszokat keressen, megoldási alternatívákat adjon ezekre más jogrendszerek joggyakorlatának, jogirodalmi eredményeinek kritikai hasznosításával.Megvásárolható az Eötvös-pontokban vagy megrendelhető webshopunkon keresztül.

bővebben

Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)
A tudományos könyvkiadásban is kialakulnak a pozitív és negatív előítéletek. Ezek természetesen nem eleve kódoltak, hanem a mindenféle és -fajta tapasztalatok alapján kódolódnak bele a szövegmunkásba. Mielőtt megnyitsz egy kéziratmappát vagy -fájlt, érzel valamit, kb. sejted előre, mire számíthatsz, mit találsz ott, az együtt töltött órák-napok-hetek alatt mennyi munkád lesz az anyaggal, milyen minőségű lesz a kapcsolatotok. Valahogy úgy, ahogy az emberekkel kapcsolatban is- önkéntelenül, beidegződésekkel, kellemes és nyavalyás meglepetésekkel.Ilyen előítélet lehet például visszatérő szerzővel vagy szerkesztővel kapcsolatban. A korábbi közös munka alapján ott az előítélet, hogy ő trehány vagy precíz; szereti megcsinálni a bibliográfiát vagy nem; jól tud-e írni vagy nehézségei vannak a fogalmazással (de ennek ellenére ragaszkodik a bonyolult mondatszerkezetekhez, melyek bizonyos megfoghatatlan divatok szerint inkább tudományosnak mutatnak egy bármilyen szövegkorpuszt…); érti-e, hogy mit jelentenek a képek/ábrák/grafikonok/diagramok/stb. esetében a technikai paraméterek vagy nem érti. Utolsó- és egyszerre nem utolsósorban pedig: mennyire fontos számára, hogy könyve jelenik meg- minden lehetséges szempontból.Aztán lehet előítélet a könyvtípusokkal vagy "könyvműfajokkal" szemben is. Szinte evidencia, hogy egy "összegyűjtött írásaim" kézirat zaklatottabb, sokfélébb, sokszínűbb, azaz kevésbé egységes, több melót előrevetítő, mint egy monográfia- egészen egyszerűen azért, mert a kiválogatott szövegeket annak idején akár darabonként egyesével különböző folyóiratok, könyvek stb. szerkesztési elveihez kellett igazítani, és ezt egységesíteni inkább nincs türelem, inkább nincs energia és kedv, mint van. Az is hasonló, azt is hasonlóan nehéz cáfolni, hogy egy sokszerzős könyv (pl. tematikus tanulmánygyűjtemény, konferenciakötet, ünnepi kötet stb.) kézirata problémásabb, mint egy egyszerzős könyv kézirata- ennek okát, azt hiszem, le sem kell írnom.Ugyanígy van persze nagyon pozitív előítélet is, például a már megvédett habilitációs vagy PhD-dolgozatok esetében. Hosszú és gondos munka előzte meg, sokan átnézték, véleményezték, javították, a védés örömtelien 100%. Aztán könyvként is érdemesnek ítéltetett, került rá valahonnan valamennyi pénz, és megérkezett a kiadóba a kézirat. Mi mást gondoljak ilyenkor, a kéziratfájl megnyitása előtti percben, minthogy alig lesz vele munka, pár apróság, pár megjegyzés, pár észrevétel? Be is rakom a gyors feladatok közé, elkezdem átnézni, s valamin megakad a szemem, valami gyanús lesz, utánanézek, és találok egy súlyos (?) hibát. Majd arra gondolok, hogy ahol egy hiba van, ott lehet több is- ha egy hangya bejutott a kenyértartóba, oda több is. (Ez egy olyan előítélet, ami 50–75%-ban visszaigazolja a gyanút.) Először véletlenszerűen cikázok és ellenőrzök, aztán ha szükséges (azaz egyre több mennyiségileg és tipizálás szerint a hiba), akkor már tudatosan is. Végül ott találom magam, hogy pár óra munka után a szövegbeli hivatkozások egytizedét nem találtam a bibliográfiában, a bibliográfiai tételek negyede a legváltozatosabb módon rossz vagy hiányos, több helyen nincs az idézet után forrásmegjelölés, két helyen pedig idézőjel sincs (én meg felismerem a szöveget, mert két éve véletlenül én javítottam).Ilyenkor három irányba indul el a gondolat. (1) Ne legyenek előítéleteid! Ne kényelmesedj el az előítéleteidben! Gyanakodj mindenre! (2) A készülő könyv legyen a legtökéletesebb és leghibátlanabb, azaz vissza kell küldeni a szerzőnek "némi" munkára még, hisz megesik, hogy hiba marad az anyagban, amit például én- mint ennek a rendszernek a részegysége- észre tudok venni, ki tudok javítani vagy javíttatni. (3) Ha pár óra alatt mennyiségileg és tipizálás szerint elég sok hibát vettem észre (melyek súlyosságáról a végtelenségig lehetne vitatkozni), és ez egy olyan anyag volt, amelyik 100%-ot kapott a habilitációs vagy PhD-védésen, amelyiket a védés előtt sokan átnéztek, véleményeztek, javítottak, és amelyet mindenekelőtt hosszú és gondos munka előzött meg, akkor mégis mit gondoljak minderről- szakmailag vagy neadjisten etikai/morális szempontból?

bővebben

Eotvos-pontok.hu webáruházunk és könyvesboltjaink
ELTE Reader
ELTE Eötvös kiadó grafikai stúdió
Szerzőinkek
Vendégkönyv

© 2016 ELTE Eötvös Kiadó - Egyetemi tankönyv- és jegyzetkiadó