Főoldal

http://eotvoskiado.hu/site/kiadvanyok/106

Hármas könyvbemutató
Szeretet, gyűlölet, undor, gőg, szenvedély, avagy affektivitás a filozófiában. A K81576 számú OTKA kutatási projekt eredményeinek, és az ennek eredményeként létrejött három érzelemfilozófiai kötet bemutatója volt tegnap az ELTE-n.A bemutató során szó esett a Boros Gábor & Pólya Tibor szerkesztette Szenvedély, szerelem, narrációk. Filozófiai és pszichológiai tanulmányok c. kötetről, valamint Boros Gábor A szeretet/szerelem filozófiája. Szisztematikus-történeti tanulmányok c. könyvéről is.Filozófiai és pszichológiai vizsgálódásokat tartalmazó érzelemelméleti tanulmánykötetünk úttörő vállalkozás. Üdvös sokszínűség jellemzi mind tematikusan, mind módszertanilag: az érzelem mint szenvedés fogalomtörténetétől a szeretet/szerelem problematikáján át – külön érdekesség az indiai szerelemfelfogások bemutatása – eljutunk az általános értelemben vett, illetve a filmes és a pszichoanalitikus terápiában szerephez jutó narratívumok tudományos igényű elemzéséig. Filológiai vizsgálódás, filozófiai esszé éppúgy szerepel a kötetben, mint az agy kémiáját tárgyaló szaktudományosan precíz gondolatmenet. Ám nem állunk meg az individuum szintjén: társadalomlélektani és társadalomfilozófiai analízisek teljesítik ki a kötet spektrumát.A kötet elemzései a szeretet/szerelem kérdéskör alapvető problémáinak korról korra megújuló változatait követik nyomon. A sokirányúságot jelenítik meg, mivel a szeretetről/szerelemről szóló fontos művek sajátossága, hogy több, egyenrangú nézet kap szerepet. Alaprétegük az emberi faj fennmaradásának kontextusa, ám a szimbolikus háttérként szolgáló filozófiai, vallási s más elgondolások elengedhetetlenek, ha az ember emberként akarja értelmezni önmagát, s komoly szerepe van a szeretetnek a közösségek formálódásában is: a szexuális szerelem és az istenszeretetként is artikulálódó metafizikai alapviszony között a barátságtól a politikai közösségekig mindenütt jelen van a szeretet. A földi, az égi, a politikai-vallási szeretetfogalom közötti egyensúly megtalálására irányuló törekvéseket állít tehát figyelme fókuszába ez a könyv. A filozófiának alapfeladata reflektálni arra, ahogyan a szeretet eredeti kis közösségei sokféleképp artikulálódó, szimbolikusan szerveződő, egyre táguló univerzumokká válnak, miközben összeütközésbe kerülve egymással, akár minden energiájukat a konkurensként érzékelt szeretetközösségek felszámolására is fordíthatják. Kötetünk írásai azt a dinamikát követik nyomon, amit Ady „az élet él és élni akar” sorával fejezett ki: az öldöklő élet is élet, sem az egyes emberi individuumok, sem a kisebb-nagyobb együttlétben élő közösségek nem alkotják az élet legelemibb, kitüntetett, szeretetben-öröklétben élő szubjektumát; a szimbolikus artikulációk egész univerzumainak megsemmisülései sem semmisítik meg az élő s élni akaró életet, amely megszüli magából a szimbolikus artikulációk új s új univerzumait.

bővebben

A különleges titkosszolgálati eszközök alkalmazásának története,  különös tekintettel a 20. századraA különleges titkosszolgálati eszközök alkalmazásának története, különös tekintettel a 20. századra
Jogtörténeti vázlat. Jegyzetem megírásakor a hiánypótlás igénye vezérelt egy olyan területen, ami a jogászi gondolkodás egyik fontos szeletét érinti. A titkos információgyűjtés a bűnözés elleni harc hatékony, és bizonyos esetekben elengedhetetlen része, ami azt is jelenti, hogy az igazságszolgáltatás területén működő jogászok mindegyike találkozik annak valamely formájával. A hiány viszont a képzésben keresendő, miszerint az ügyvédeknek, ügyészeknek és bíróknak nem szerepel a tanulmányai között e terület, ugyanakkor működésük közben evidenciának tekintik, hogy ismerik a titkos információgyűjtés rejtelmeit. A jegyzet alkotmánytörténeti tartalma alapján nem törekszik a jelenlegi szabályozás maradéktalan bemutatására, viszont lehetőséget teremt a titkos információgyűjtés alapjainak megismerésére. A kötetben formabontó módon először a visszaélések lehetőségét mutatom be, amelyre sajnos számos példát találhatunk hazánk közelmúltjából. Gondolatmenetem szerint, ha megismerjük e terület negatív oldalát, akkor könnyebben tudunk a demokrácia szabályainak megfelelően élni a bűnüldözés ezen nagyon fontos és csöppet sem elhanyagolható eszközrendszerével.Mindenkinek ajánlom továbbá e kötetet, aki az emberi jogok sérülékenysége és az állam bűnüldöző érdekei közötti megfelelő „határmezsgye” kialakításával törekszik a demokrácia szabályai szerint élni, amely kellő biztonságérzetet nyújthat mind a bűnözés, a terrorizmus, mind pedig az állami erőszak és a joggal való visszaélés szempontjából.Megvásárolható az Eötvös-pontokban vagy megrendelhető webshopunkon keresztül.Ingyenesen olvasható és letölthető az ELTE Reader online könyvtárból.

bővebben

Se fordító, se kiadó – új trend a német tudományos könyvkiadásbanSe fordító, se kiadó – új trend a német tudományos könyvkiadásban
A napokban beszélgettem egyik szerzőnkkel a tudományos könyvkiadás egy nem elhanyagolható állandó kérdéséről ("szőrszálhasogatásáról"?), a hivatkozási rendszer hogyanjáról és mikéntjéről. A részletekkel nem fárasztanám a blog olvasóit, mindössze két (számomra friss) adalékot osztanék meg itt. Szerzőnk beszámolója szerint a németországi tudományos könyvkiadás új trendje az (leginkább a karakterekkel való spórolás miatt), hogy lehagyják az irodalomjegyzék tételeiből a fordítót és a kiadót. A fordító elhagyása minimum illetlenség, a fordító munkájának el nem ismerése, szinte semmibevétele, de filológiailag is kérdéses: egy fontos mű több egymástól (több tekintetben is) eltérő fordítása esetén a fordító(k) személye legalább annyira fontos, mint a szerzőé. Itt kitérhetnék – de nem fogok – olyan (félre)értelmezési dimenziókra is, melyek egy mű esetleges célnyelven történő cenzúráját, véletlen vagy szándékolható félreértéseit, félrefordításait jelenthetik, a nyelv és nyelvezet korszerűségéről nem is beszélve. A másik takarékossági elhagyás viszont első ránézésre is furcsa. Miért éppen a kiadót hagyják el, és miért nem a várost? Minket megelőző szellemtörténeti korszakokban érthető is lett volna, hiszen a nagy szellemi/értelmiségi műhelyek egyértelműen városokhoz kötődtek, míg a kiadói világ kialakulatlan volt (sok esetben a századforduló után is még csak a nyomda van feltüntetve (akár kiadói értékszinten), kiadó nincsen). Sok művet is így tartunk számon, például az első Biblia-fordításokat, a város és nem pedig a kiadó szerint (pl. Vizsolyi Biblia). Ez történetileg érthető és rendben is van... de mi értelme van ennek a 21. század elején? Miért a város kap hangsúlyt, amely inkább csak a kiadó cégszerinti székhelyét jelöli, s különösebb hangsúlya nincsen a mű szempontjából? Sőt: számos eset van, hogy egy könyv (vagy folyóiratszám) több városban készül: a szerzők például a világ minden kontinensén élnek, a szakszerkesztő külföldi ösztöndíjat nyert és e-mailen dolgozik, a nyomda meg egy kis vidéki városban működik. S ez szinte általános, nem egyedi karikatúra-eset. De mondhatnám még érvként a fizikailag sehol létre nem jövő, csak e-könyv formátumban megjelenő könyvek geolokációval elláthatatlan és értelmezhetetlen medialitását is. Egy ilyen kapcsolati hálóban egyértelműen a kiadó a csomópont, a centrum, az a központ, amely (1) befogadta a könyvet, vállalja annak tartalmát és mondanivalóját, ill. felelős a minőségért, (2) logisztikailag összefogja az egész munkát, és (3) adott esetben a konkurencia hasonló tárgyú, de minden ízében elkülönböző könyveinek versenytársat és szellemi ellensúlyt ad. Nem pedig egy város, amelynek legfeljebb annyi köze van mindehhez, hogy a kiadó mint cég oda van bejelentve.Ezért furcsa számomra, hogy a németeknél miért került (egy irodalomjegyzék, és az abból kiolvasható, az által képviselt és megjelenített valóságreprezentáció szintjén) egyértelműen előtérbe a város, és miért elhanyagolható, ezért elhagyható a kiadó. Szerintetek?

bővebben

Eotvos-pontok.hu webáruházunk és könyvesboltjaink
ELTE Reader
ELTE Eötvös kiadó grafikai stúdió
Szerzőinkek
Vendégkönyv

© 2015 ELTE Eötvös Kiadó - Egyetemi tankönyv- és jegyzetkiadó