Főoldal

Pál Eszter: A viktoriánus Anglia - könyvbemutatók
Pál Eszter A viktoriánus Anglia – Tudomány és társadalom című új könyvének két bemutatója lesz az elkövetkezendő hetekben.Első alkalommal 2015. április 22-én 16:00-tól Somlai Péter szociológus mutatja be a ELTE Társadalomtudományi Karán.Ezt követően 2015. április 29-én 18:00-tól a budapesti Clock Caféban várjuk a kedves érdeklődőket a Darwintól a steampunkig című beszélgetésen. A könyvet bemutatja és a viktoriánus Anglia valóságáról és popkulturális megjelenéseiről beszélget:Pál Eszter eszme- és tudománytörténész, egyetemi docens (ELTE TáTK Elmélettörténeti Tanszék)Sepsi László kritikus, szerkesztő, doktorandusz hallgató (ELTE BTK)Turcsányi Réka Mária egyetemi hallgató (ELTE BTK Anglisztika Tanszék)A beszélgetést vezeti: Gaborják Ádám, az ELTE Eötvös Kiadó szerkesztőjeAz eseményhez a Facebookon is csatlakozhat.A könyvről:Hogyan alakult át a tudomány művelése úri passzióból szigorú szabályok szerint működő professzionális területté? Milyen társaságok és csoportok voltak e folyamat aktív részesei? Milyen szerepet játszott mindebben a haladás és az evolúció különféle megfogalmazása? Miért találták sokan Darwin elméletét felháborítónak? Hogyan fonódik össze vallás, politika, tudomány, egyéni érdek, személyes kapcsolat, illetve a tudomány megújítása és népszerűsítése, művelése és befogadása, vagyis hogyan illeszkedik a tudomány az adott közegbe, és miért nem választható el attól? Miközben általánosabb tudománytörténeti kérdéseket is felvet, a könyv betekintést nyújt az elsősorban a vallás és evolúció kérdéseiről szóló tudományos diskurzusok részleteibe.A könyv kapható az Eötvös-pontokban.

bővebben

Reproduktív egészségpszichológiaReproduktív egészségpszichológia
Jelen tanulmánykötet tágabb nézőpontból, a pszichológiai és a társas-környezeti tényezők függvényében tekint a reprodukciós egészség kérdésére. Megközelítésünk nem azonosítható a hagyományos szülészet-nőgyógyászati pszichológia nézőpontjával, amely sokszor a biológiai folyamatok peremterületére helyezte a lélektani történéseket; megkíséreljük inkább szorosabb interakcióban értelmezni a biológiai és a pszichoszociális vonatkozások közötti összefüggéseket.Elsőként a természetes életciklus köré szerveződő pszichoszociális jelenségeket és problémákat, betegségeket tárgyaljuk, majd a termékenységi problémák pszichoszociális vonatkozásai és terápiás lehetőségei lesznek a vizsgálat tárgyai. A harmadik, utolsó egység pedig a férfiak reprodukciós egészségének főbb aspektusait elemzi. Tanulmánykötetünket ajánljuk pszichológusoknak, mentálhigiénés szakembereknek, szülész-nőgyógyász szakorvosoknak, védőnőknek, valamint minden egészségügyi szakembernek, aki munkája során találkozik a reprodukció kérdéseivel. Hasznos lehet továbbá mindazoknak, akik érintettek az itt tárgyalt problémákban, vagy átfogó ismeretekre van szükségük a felvázolt témákban.Megvásárolható az Eötvös-pontokban vagy megrendelhető webshopunkon keresztül.

bővebben

Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)Előítéletek a tudományos könyvkiadásban (1)
A tudományos könyvkiadásban is kialakulnak a pozitív és negatív előítéletek. Ezek természetesen nem eleve kódoltak, hanem a mindenféle és -fajta tapasztalatok alapján kódolódnak bele a szövegmunkásba. Mielőtt megnyitsz egy kéziratmappát vagy -fájlt, érzel valamit, kb. sejted előre, mire számíthatsz, mit találsz ott, az együtt töltött órák-napok-hetek alatt mennyi munkád lesz az anyaggal, milyen minőségű lesz a kapcsolatotok. Valahogy úgy, ahogy az emberekkel kapcsolatban is – önkéntelenül, beidegződésekkel, kellemes és nyavalyás meglepetésekkel.Ilyen előítélet lehet például visszatérő szerzővel vagy szerkesztővel kapcsolatban. A korábbi közös munka alapján ott az előítélet, hogy ő trehány vagy precíz; szereti megcsinálni a bibliográfiát vagy nem; jól tud-e írni vagy nehézségei vannak a fogalmazással (de ennek ellenére ragaszkodik a bonyolult mondatszerkezetekhez, melyek bizonyos megfoghatatlan divatok szerint inkább tudományosnak mutatnak egy bármilyen szövegkorpuszt…); érti-e, hogy mit jelentenek a képek/ábrák/grafikonok/diagramok/stb. esetében a technikai paraméterek vagy nem érti. Utolsó- és egyszerre nem utolsósorban pedig: mennyire fontos számára, hogy könyve jelenik meg – minden lehetséges szempontból.Aztán lehet előítélet a könyvtípusokkal vagy „könyvműfajokkal” szemben is. Szinte evidencia, hogy egy „összegyűjtött írásaim” kézirat zaklatottabb, sokfélébb, sokszínűbb, azaz kevésbé egységes, több melót előrevetítő, mint egy monográfia – egészen egyszerűen azért, mert a kiválogatott szövegeket annak idején akár darabonként egyesével különböző folyóiratok, könyvek stb. szerkesztési elveihez kellett igazítani, és ezt egységesíteni inkább nincs türelem, inkább nincs energia és kedv, mint van. Az is hasonló, azt is hasonlóan nehéz cáfolni, hogy egy sokszerzős könyv (pl. tematikus tanulmánygyűjtemény, konferenciakötet, ünnepi kötet stb.) kézirata problémásabb, mint egy egyszerzős könyv kézirata – ennek okát, azt hiszem, le sem kell írnom.Ugyanígy van persze nagyon pozitív előítélet is, például a már megvédett habilitációs vagy PhD-dolgozatok esetében. Hosszú és gondos munka előzte meg, sokan átnézték, véleményezték, javították, a védés örömtelien 100%. Aztán könyvként is érdemesnek ítéltetett, került rá valahonnan valamennyi pénz, és megérkezett a kiadóba a kézirat. Mi mást gondoljak ilyenkor, a kéziratfájl megnyitása előtti percben, minthogy alig lesz vele munka, pár apróság, pár megjegyzés, pár észrevétel? Be is rakom a gyors feladatok közé, elkezdem átnézni, s valamin megakad a szemem, valami gyanús lesz, utánanézek, és találok egy súlyos (?) hibát. Majd arra gondolok, hogy ahol egy hiba van, ott lehet több is – ha egy hangya bejutott a kenyértartóba, oda több is. (Ez egy olyan előítélet, ami 50–75%-ban visszaigazolja a gyanút.) Először véletlenszerűen cikázok és ellenőrzök, aztán ha szükséges (azaz egyre több mennyiségileg és tipizálás szerint a hiba), akkor már tudatosan is. Végül ott találom magam, hogy pár óra munka után a szövegbeli hivatkozások egytizedét nem találtam a bibliográfiában, a bibliográfiai tételek negyede a legváltozatosabb módon rossz vagy hiányos, több helyen nincs az idézet után forrásmegjelölés, két helyen pedig idézőjel sincs (én meg felismerem a szöveget, mert két éve véletlenül én javítottam).Ilyenkor három irányba indul el a gondolat. (1) Ne legyenek előítéleteid! Ne kényelmesedj el az előítéleteidben! Gyanakodj mindenre! (2) A készülő könyv legyen a legtökéletesebb és leghibátlanabb, azaz vissza kell küldeni a szerzőnek „némi” munkára még, hisz megesik, hogy hiba marad az anyagban, amit például én – mint ennek a rendszernek a részegysége – észre tudok venni, ki tudok javítani vagy javíttatni. (3) Ha pár óra alatt mennyiségileg és tipizálás szerint elég sok hibát vettem észre (melyek súlyosságáról a végtelenségig lehetne vitatkozni), és ez egy olyan anyag volt, amelyik 100%-ot kapott a habilitációs vagy PhD-védésen, amelyiket a védés előtt sokan átnéztek, véleményeztek, javítottak, és amelyet mindenekelőtt hosszú és gondos munka előzött meg, akkor mégis mit gondoljak minderről – szakmailag vagy neadjisten etikai/morális szempontból?

bővebben

Eotvos-pontok.hu webáruházunk és könyvesboltjaink
ELTE Reader
ELTE Eötvös kiadó grafikai stúdió
Szerzőinkek
Vendégkönyv

© 2015 ELTE Eötvös Kiadó - Egyetemi tankönyv- és jegyzetkiadó