Főoldal

http://eotvoskiado.hu/site/kiadvanyok/103

Megjelent a Vulkanológia II.
Örömmel tudatjuk a hallgatókkal/oktatókkal/olvasókkal, hogy megjelent a régen várt Vulkanológia II. c. egyetemi tankönyv. A Vulkanológia I. kötetben (1998) a vulkánosság lemeztektonikai háttere, a magma képződése és fő jellemzői, valamint a vulkáni működés folyamatai kaptak helyet. A II. kötet mindenekelőtt a tűzhányó-tevékenység által létrehozott vulkáni formákat tekinti át: kialakulásukat, felépítésüket, felszínfejlődésüket; emellett rövid áttekintést ad a vulkanológia – e rohamléptekben fejlődő földtudomány – néhány további, korábban nem tárgyalt kérdéséről is.A kötetről bővebben itt olvashatnak, webáruházunkban pedig megrendelhető személyes átvétellel vagy szállítással is. 

bővebben

Vulkanológia II.Vulkanológia II.
Régi adósságot törleszt a szerző és az ELTE Eötvös Kiadó a Vulkanológia II. egyetemi tankönyv megjelentetésével. A Vulkanológia I. kötetben (1998) a vulkánosság lemeztektonikai háttere, a magma képződése és fő jellemzői, valamint a vulkáni működés folyamatai kaptak helyet. A II. kötet mindenekelőtt a tűzhányó-tevékenység által létrehozott vulkáni formákat tekinti át: kialakulásukat, felépítésüket, felszínfejlődésüket; emellett rövid áttekintést ad a vulkanológia – e rohamléptekben fejlődő földtudomány – néhány további, korábban nem tárgyalt kérdéséről is.Az épülés és rombolódás eredményeként létrejött vulkáni felépítmények típusait – pajzsvulkánok, piroklasztit-kúpok, réteg- (összetett) vulkánok és kalderák – az I. és II. fejezet mutatja be, üledékképződési környezeteikkel (más megközelítéssel: litofácieseikkel) együtt. A III. és IV. fejezet az e felépítményeket pusztító, különböző méretű és időléptékű folyamatokat részletezi, a törmeléklavináktól a laharokon és a víz alatti tömegmozgásokon át a normál eróziós folyamatokig. Az ezek eredményeként létrejövő eróziós vulkáni formakincs bemutatására szintén a IV. fejezetben kerül sor.A kötet V. fejezete összefoglalja a tűzhányó-tevékenység éghajlatra gyakorolt hatását. A VI. fejezet kitekintést ad a Naprendszer egészére, a vulkánosságot mutató más égitestek formakincsére. Végül a VII. fejezet a tűzhányók megfigyelésének (vulkánmonitoring) rövid módszertani áttekintését adja.A Vulkanológia II. szerzője, Karátson Dávid egyetemi tanár, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének vezetője; a két utolsó fejezet társszerzői korábbi tanítványai, Hargitai Henrik és Kósik Szabolcs. Karátson több mint két évtizede oktatja főkollégiumokon, valamint speciális kollégiumok, terepi kurzusok és gyakorlatok részeként a vulkanológia ismereteit. Hazai, illetve más kárpáti vulkánok iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk A Börzsönytől a Hargitáig című monográfiáját (2007), mellyel az MTA doktora címét szerezte.

bővebben

Se fordító, se kiadó – új trend a német tudományos könyvkiadásbanSe fordító, se kiadó – új trend a német tudományos könyvkiadásban
A napokban beszélgettem egyik szerzőnkkel a tudományos könyvkiadás egy nem elhanyagolható állandó kérdéséről ("szőrszálhasogatásáról"?), a hivatkozási rendszer hogyanjáról és mikéntjéről. A részletekkel nem fárasztanám a blog olvasóit, mindössze két (számomra friss) adalékot osztanék meg itt. Szerzőnk beszámolója szerint a németországi tudományos könyvkiadás új trendje az (leginkább a karakterekkel való spórolás miatt), hogy lehagyják az irodalomjegyzék tételeiből a fordítót és a kiadót. A fordító elhagyása minimum illetlenség, a fordító munkájának el nem ismerése, szinte semmibevétele, de filológiailag is kérdéses: egy fontos mű több egymástól (több tekintetben is) eltérő fordítása esetén a fordító(k) személye legalább annyira fontos, mint a szerzőé. Itt kitérhetnék – de nem fogok – olyan (félre)értelmezési dimenziókra is, melyek egy mű esetleges célnyelven történő cenzúráját, véletlen vagy szándékolható félreértéseit, félrefordításait jelenthetik, a nyelv és nyelvezet korszerűségéről nem is beszélve. A másik takarékossági elhagyás viszont első ránézésre is furcsa. Miért éppen a kiadót hagyják el, és miért nem a várost? Minket megelőző szellemtörténeti korszakokban érthető is lett volna, hiszen a nagy szellemi/értelmiségi műhelyek egyértelműen városokhoz kötődtek, míg a kiadói világ kialakulatlan volt (sok esetben a századforduló után is még csak a nyomda van feltüntetve (akár kiadói értékszinten), kiadó nincsen). Sok művet is így tartunk számon, például az első Biblia-fordításokat, a város és nem pedig a kiadó szerint (pl. Vizsolyi Biblia). Ez történetileg érthető és rendben is van... de mi értelme van ennek a 21. század elején? Miért a város kap hangsúlyt, amely inkább csak a kiadó cégszerinti székhelyét jelöli, s különösebb hangsúlya nincsen a mű szempontjából? Sőt: számos eset van, hogy egy könyv (vagy folyóiratszám) több városban készül: a szerzők például a világ minden kontinensén élnek, a szakszerkesztő külföldi ösztöndíjat nyert és e-mailen dolgozik, a nyomda meg egy kis vidéki városban működik. S ez szinte általános, nem egyedi karikatúra-eset. De mondhatnám még érvként a fizikailag sehol létre nem jövő, csak e-könyv formátumban megjelenő könyvek geolokációval elláthatatlan és értelmezhetetlen medialitását is. Egy ilyen kapcsolati hálóban egyértelműen a kiadó a csomópont, a centrum, az a központ, amely (1) befogadta a könyvet, vállalja annak tartalmát és mondanivalóját, ill. felelős a minőségért, (2) logisztikailag összefogja az egész munkát, és (3) adott esetben a konkurencia hasonló tárgyú, de minden ízében elkülönböző könyveinek versenytársat és szellemi ellensúlyt ad. Nem pedig egy város, amelynek legfeljebb annyi köze van mindehhez, hogy a kiadó mint cég oda van bejelentve.Ezért furcsa számomra, hogy a németeknél miért került (egy irodalomjegyzék, és az abból kiolvasható, az által képviselt és megjelenített valóságreprezentáció szintjén) egyértelműen előtérbe a város, és miért elhanyagolható, ezért elhagyható a kiadó. Szerintetek?

bővebben

Eotvos-pontok.hu webáruházunk és könyvesboltjaink
ELTE Reader
ELTE Eötvös kiadó grafikai stúdió
Szerzőinkek
Vendégkönyv

© 2015 ELTE Eötvös Kiadó - Egyetemi tankönyv- és jegyzetkiadó